AZ ANYA

Nem tartozom sem nemzethez, sem civilizációhoz, sem társadalomhoz, sem fajhoz, hanem egyedül az Istenhez.

Nem engedelmeskedem sem mesternek, sem uralkodónak, sem törvénynek, sem társadalmi konvenciónak, csak az Istennek.

Teljesen átadom Neki mindenemet, akaratomat, életemet és egész önmagamat; Érte kész vagyok minden csepp véremet a legnagyobb örömmel kiontani, ha ez az Ő akarata; és Őt szolgálva valójában semmi sem áldozat, hanem minden tökéletes gyönyör.

2. kötet: Words of Long Ago 166.oldal (Japan, 1920.február)

...Az egyén számára a legfontosabb cél, hogy az isteni központ köré építse fel saját egységét; így válhat igazi egyéniséggé, önmagának urává, sorsának irányítójává. Máskülönben a különféle erők játékszerévé válik, melyek úgy dobálják őt, mint egy darab fát, mely a folyón úszik... Elég kellemetlen érzés lehet, amikor úgy érzi az ember, mintha kötélen rángatnák, és amikor mindenféle - teljesen lényegtelen, hogy milyen dolgok megtételére késztetik, akár akarja, akár nem, és rákényszerül ezeknek a tetteknek a megtételére, mivel zsinóron rángatja őt valami, amit nem is igazán lát, hogy micsoda - ez egész egyszerűen elkeserítő. Ezt nagyon dühítőnek találtam már gyermekkoromban is. Öt éves koromra már oly mértékben vált ez tarthatatlanná számomra, hogy találtam egy módot arra, hogy másképp legyen – anélkül, hogy az embereknek lehetőségük lett volna megdorgálni érte. Mert nem ismertem senkit, aki segíthetett volna nekem, és nem volt meg az a lehetőségem, ami neked megvan, hogy valaki megmondja neked: "Ez az, amit tenned kell!" Nem volt senki, aki ezt megmondta volna. Egyedül kellett rájönnöm. És rátaláltam. Öt évesen kezdtem el.

5. kötet: Questions and Answers 1953 139.oldal (1953.07.01.)

Például egyszer, amikor a hegyekben sétáltam, egy olyan ösvényre értem, ahol csak egyvalaki fért el egyszerre, egyik oldalon a szakadék, másik oldalon sziklafal magasodott. Három gyerek jött mögöttem és még egy negyedik személy. Én voltam a vezető. Az ösvény a szikla mellett futott, nem láttuk hová visz bennünket, és a helyzet elég veszélyes volt. Ha valaki megcsúszott volna, már el is tűnt volna a szemünk elől. Elől haladtam, amikor hirtelen a másik szemeimmel, nem pedig ezekkel, melyekkel az utat figyeltem, megláttam egy kígyót, mely egy sziklán várt ránk a másik oldalon. Ekkor óvatosan előreléptem, és észrevettem a kígyót fizikai szemeimmel is, aki valóban ott várakozott. Így meg sem lepődtem, mivel előre láttam, és óvatosan fel tudtam rá készülni. Így képes voltam anélkül figyelmeztetni a gyerekeket, hogy rájuk ijesztettem volna: „Álljatok meg, maradjatok csendben, ne moccanjatok!”

10. kötet: On Thoughts and Aphorisms, 131.oldal

Jelenlegi földi létem kezdetén sok olyan emberrel kerültem kapcsolatba, akik azt mondták, nagy belső törekvéssel rendelkeznek, vágynak valami mélyebb és igazabb felé, de túlságosan le vannak kötve, rabszolgái lettek annak a brutális szükségszerűségnek, hogy pénzt keressenek az életükhöz, és ez annyira leterhelte őket, annyi idejüket és energiájukat vette el, hogy nem tudtak más tevékenységet végezni, sem belsőt, sem külsőt. Nagyon gyakran hallottam ezt, sok szegény embert láttam - nem anyagi szegénységre gondolok, hanem olyanokra, akiket az anyagi szükségletek börtönbe zártak, beszűkült a világuk, elkeseredetté váltak.

Akkoriban nagyon fiatal voltam, és mindig azt mondogattam magamnak, hogy ha valaha megtehetem, megpróbálok létrehozni egy kicsi világot - oh! Csak egy egész kicsikét, de mégis... egy olyan kis világot, ahol az emberek úgy élhetnének, hogy nem kellene élelemmel, szállással, ruházattal és az élet elengedhetetlen szükségleteivel foglalatoskodniuk, és így a rengeteg felszabaduló energia a biztonságos anyagi létet spontán módon átfordítaná az isteni életbe és a belső megvalósulásba.

8. kötet: Questions and Answers 1956 161.oldal (1956.05.30.)

Hasznos dolog feljegyezni az álmainkat? Igen, több mint egy éven át alkalmaztam ezt a fajta önképzést. Mindent feljegyeztem – néhány szót, csak egy apróságot, egy benyomást –, és próbáltam emlékről emlékre haladni. Eleinte nem volt túl gyümölcsöző a vállalkozásom, de körülbelül tizennégy hónap elteltével már végig tudtam követni elejétől a végéig minden egyes mozzanatot, minden álmot, egészen az éjszaka kezdetéig visszagöngyölítve.

4. kötet: Questions and Answers 1950-51 62.oldal (1951.01.27.)

Van köztetek olyan, aki járt már úgy, hogy hirtelen elájult, szinte véletlenül? Látod a tested, nem? És megkérdezed magadtól: „De hát mit keres az ott abban a nevetséges helyzetben?” Aztán pedig visszazuhansz bele! Ez egyszer megtörtént velem Párizsban. Elköltöttem egy finom vacsorát, majd elmentem egy konferenciaterembe, azt hiszem. Sokan voltak ott, nagyon meleg volt, álltam ott a finom vacsorával a hasamban, majd hirtelen rosszul lettem. Azt mondtam annak, aki velem volt: "Azonnal ki kell mennem." Amikor kiértem (a Trocadero téren történt), elájultam. Láttam ott a testemet, kinyúlva, és annyira nevetségesnek találtam a helyzetet, hogy visszasuhantam bele, és jól leszidtam, mondván: "Nem szabad velem ilyen trükköket játszanod!"

4. kötet: Questions and Answers 1950-51 125.oldal (1951.02.19.)

Egyszer, úgy emlékszem, négyen elmentünk túrázni a francia hegyekbe. Elindultunk az egyik várostól, hogy elérjünk a másikba. Nyolc vagy tíz napos túra volt a hegyek között. Természetesen mindnyájunknak volt hátizsákja, néhány szükséges felszereléssel. Indulás előtt átbeszéltük, milyen dolgokra is lesz szükségünk, mi az, ami nélkülözhetetlen. És mindig erre lyukadtunk ki: „Lássuk csak, ezt máshogy is meg tudjuk oldani, és teljesen minimumra csökkentettük a felszerelést.

4. kötet: Questions and Answers 1950-51 385.oldal (1951.05.05.)

Elmesélek nektek egy történetet, ami akkor történt, mikor elkezdtünk Sri Aurobindoval lefelé ereszkedni a jóga útján, hogy lehozzuk a jógánkat az elméből a vitálisba, egy hónap alatt – akkor negyven éves voltam, nem tűntem annyinak, fiatalabbnak látszottam, mégis negyven voltam –, és egy hónap jógát követően tizennyolc évesnek látszottam. Jött valaki, aki ismert engem előtte, és együtt éltünk Japánban, és alig ismert meg. Azt kérdezte: „De most komolyan! Tényleg te vagy az?” Azt feleltem: „Nyilvánvalóan!”

6. kötet: Questions and Answers 1954. 303.oldal (1954.08.25.)

A következő idézetek a Sri Aurobindó születési centenáriumán kiadott könyvsorozat 25. kötetéből származnak, címe: „The Mother”

Van egyfajta isteni Erő, amely egyszerre működik a világegyetemben és az egyénben is, valamint azokon túl is. Az Anya az, aki mindezeket működteti, de ő emellett itt is tevékenykedik az anyagi testben, hogy lehozzon nekünk valami olyan dolgot, amely még nem nyilvánult meg az anyagi világban, mégpedig azért, hogy átalakítsa életünket – úgy kell rá tekintenünk, mint az isteni Shaktira, azaz kozmikus energiára, mely ezen célért tevékenykedik. Ő az aki itt van a testben, ugyanakkor az ő egész tudatossága azonos az Isten összes többi aspektusával.

49-50. oldal

Kérdés: Van néhány olyan imája az Anyának 1914-ből, melyekben az átalakulásról és a megnyilvánulásról beszél. Mivel akkor még nem élt itt, nem lehetséges, hogy ezek az elképzelései már sokkal korábban kialakultak benne?

Válasz: Az Anya már egészen fiatal korától kezdődően spirituálisan tudatos volt, már gyermekkorától végezte a Szádhanát, és tudása már sokkal korábban kialakult, mintsem Indiába érkezett volna.

384. oldal (23-12-1933)

Az Anya jelenléte mindig itt van – ám ha te úgy döntesz, hogy saját magad cselekszel, saját elképzeléseid, saját akaratod és a különféle dolgokra vonatkozó saját elvárásaid szerint –, akkor könnyen meglehet, hogy az Ő jelenléte fátyol mögött marad; nem Ő az, aki visszahúzódik tőled, hanem te húzódsz el Tőle.

117. oldal (25-3-1932)

Neked csupán annyi a dolgod, hogy törekedj, és nyitott maradj az Anya felé, utasíts el mindent, ami szembemegy az Ő akaratával és hagyd, hogy elkezdje benned a munkáját – minden tettedet érte végezd, abban a hitben, hogy az Ő ereje az, ami valójában a munkát végzi. Ha ily módon nyitott maradsz, a tudás és a megvalósítás megérkezik hozzád a kellő időben.

122. oldal

Az Anya Ereje nem csak odafönt lakozik a Lény tetőpontján, hanem ott van veled és melletted, és bármikor készen áll a cselekvésre, ha a természeted megengedi neki. Így van ez itt mindenkivel.

157. oldal (15-11-1936)

A fények az Anya Hatalmának jelképei – számuk szerint sokan vannak. A fehér fény az ő jellemző Energiája, ez lényegében az Isteni Tudatosságot szimbolizálja.

83. oldal (15-7-1934)

Helytelen dolog azt állítani, hogy az Anya leginkább azokat szereti, akik fizikailag közel vannak hozzá. Ezt már gyakran elmondtam, de az emberek nem kívánják elhinni nekem, mivel ők úgy gondolják, az Anya is a vitális érzések szolgája, akárcsak a hétköznapi emberek, és így a vitális kedvelés és ellenszenv mozgatja Őt is. „Azokat, akiket szeret, maga mellett tartja, akiket kevésbé szeret, kicsit távolabb, akiket pedig nem szeret vagy akikkel nem törődik, őket távol tartja magától.”, ez az ő gyerekes érvelésük. Sokan azok közül, akik erősen érzik az Anya jelenlétét és szeretetét, jó ha hathavonta vagy évente látják Őt – eltekintve a Pranamtól és a meditációtól. Másrészt az, hogy fizikailag közel vagyunk Hozzá vagy gyakran látjuk Őt, nem feltétlenül jelent túl sokat; ugyanúgy átélheti az ember az Anya segítségének és szeretetének hiányát ahhoz képest, amit a többieknek ad. Ha ez a fenti gyerekes szabály igaz volna, akkor nem is volna lehetséges egyesek nagyszerű előretörése. Az, hogy érzed-e az Anya szeretetét vagy sem, nagymértékben függ attól, hogy mennyire vagy nyitott, vagy mennyire nem. Nem függ a fizikai közelségtől. A nyitottság annyit jelent, hogy eltávolítunk mindent, ami tudatlanná tesz a belső kapcsolódást illetően – semmi sem tehet tudatlanabbá annál, mint az az elképzelés, miszerint a nyitottság csak a külső megnyilvánulások által mérhető le ahelyett, hogy a lény belsejében lenne érzékelhető; ez a hozzáállás teszi az embert vakká és érzéketlenné a külső megnyilvánulások iránt. Az, hogy valaki fizikailag közel van vagy távol, mit se számít. Érezheted Őt akkor is, ha fizikailag távol vagy, és ritkán látod őt. És távol érezheted magadtól akkor is, ha fizikailag közel vagy hozzá, vagy gyakran találkozol Vele.

168-69. oldal (11-6-1935)

A gyógyszerek egészen más hatással bírnak az Anya testére, mint akárki máséra, és a reakció általában nem mondható kedvezőnek. Az Ő fizikai tudata nem olyan, mint a hétköznapi embereké – bár az a hétköznapi emberek esetében sem mindig azonos hatású, mint ahogy azt a „tudomány” elhiteti velünk.

376.oldal (1-2-1937)